szex titkok

2014. 12. 21.

Női Praktikák | Miért csalják meg a nőket a férfiak | Párkapcsolat

Afrodiziákumok
Hogyan csábítsunk
Orgazmus
Párkapcsolat
25 MESTERFOGÁS
A 10 ok, amiért megcsal (Párkapcsolatok)
A férfiak és a romantika
A párkapcsolati siker titka a férfiaknál
A tartós kapcsolat titka
Az elszakíthatatlan párkapcsolat
Egyéjszakás típusok
Hogyan legyünk Bond-csajok
Hűségre ítélt férfiak
Kire buknak a nők
Mire figyelnek oda a nők
Mitől jó egy házasság
Miért csalják meg a nőket a férfiak
Párkapcsolati problémák
Románc a netten, szerelem a cybertérben
Szerelmi egyensúly
Szóból ért a férfi
Testünk titkai
Tudja-e a pasi, ha csak megjátsszuk
Unja a kapcsolatát
Végre együtt
Szex
Testbeszéd

Szex praktikák


pro extender

Miért csalják meg a nőket a férfiak?

Szex, hazugság, tudomány...

Barátnőm a napokban kínos felfedezést tett: azt, hogy barátja megcsalja. Leültünk négyen, lányok néhány korsó sör mellé, hátha vigaszt tudunk csepegtetni a becsapott lány keserű szívébe. A csaló fiú szidalmazása, némi szipogás, könnytörölgetés után egyikünk lemondó sóhaj kíséretében sommásan állapította meg, hogy mi is a fő gond férfi és nő között: "A nők monogámiában akarnak élni, a férfiak pedig egyszerűen poligámok." Másik barátnőnk, aki híres arról, hogy nem burkolja finomkodó szavak mögé véleményét, némileg drasztikusabban fogalmazott: "Azoknak az ocsmány férfiaknak mindig csak azon jár az eszük, mindegy nekik, kicsoda az illető, csak legyen hová betenni!"

szex, hazugság Nem tudni, hogy Brigitta Sillén-Tullberg és Anders Miller svéd bilológusok átéltek-e életük folyamán hasonló fájó tapasztalatokat, de az tény, hogy érdeklődésük a monogámia evolúciós kialakulása felé fordult. 1993-ban jelent meg egy cikkük, amelyben 68 fejlett főemlős - köztük az ember - párkapcsolati szokásait hasonlítják össze, így keresve a választ arra, hogy miért is vagyunk mi, emberek monogámiára ítélve. És közvetve arra is felelnek, hogy mennyire természetes, úgymond evolúciós törvényszerűség a megcsalt ember-nőstény jelensége.

Az a biológiai tulajdonság, amelyből kiindulnak, nem más, mint az ovulációs - peteérési - jelek elrejtésének képessége.

Elsőként azt vizsgálták meg, hogy 68 főemlős közül melyeknek van rejtett, illetve látható ovulációja. (Aki látott már tüzelő, termékenységi fogékonyságát hirdető páviánlányt, annak számára nem jelent gondot megérteni, hogy mik is azok a "jól látható jelek". 32 főemlős osztozik abban az emberrel, hogy semmilyen jele nincs a peteérésnek, 18 fajnál gyenge jelek tapasztalhatóak, a maradék 18 faj nőstényei pedig feltűnően hirdetik párosodási készségüket - például a csimpánz és a pávián.

Másodszorra arra fordították a figyelmüket, hogy a vizsgált 68 fajból hányan folytatnak monogám életet, "kik" tartanak háremet, és "kik" azok, akik "össze-vissza" párosodnak. 11 faj bizonyult monogámnak, 23 állatfaj hímjei háremet tartanak, 34 főemlősfaj pedig a promiszkuitásnak hódol. Harmadik lépésként a két eredményhalmazt hasonlították össze, s levonhatták azt a következtetést, hogy a 11 monogám faj közül 10 nőstényei elrejtik fogamzásképességük jeleit párjaik elől, állandó bizonytalanságban tartva így a szegény hímeket arról, hogy egy lefojtatott szexuális játéknak lesz-e következménye, vagyis a hím át tudja-e örökíteni génjeit, lesz-e utóda. Ugyanis a jelek szerint az állatvilágban minden hím számára ez az egyetlen, ami igazán fontos.

Az összefüggés tehát a kapcsolattartási szokások és az ovuláció elrejtésének képessége között megvan, csak az a kérdés, hogy miért van ez így. Richard Alexander és Katharine Nooan amerikai biológusok elmélete egyfajta választ ad a kérdésre. Teóriájuk "otthon a papa" néven vált közismertté szakmai és laikus berkekben. Kiindulópontjuk az, hogy a főemlősök, és pláne az ember esetében egy utód felnevelése igen nagy, évekig tartó munka, amihez mindkét szülő közreműködése szükséges.

Mi történne akkor, ha még a fán lakó, de már fejlettebb agyú felmenőink körében hasonlóak volnának a szexuális jelek, mint a páviánoknál? A homo-ősapák csak egy pillantást vetnének asszonyaik fenekére, és rögtön döntenének: ha vörös, itt a lehetőség az utódnemzésre, tehát itthon maradok, nehogy más használja ki a helyzetet. Ha viszont nem az, nyugodtan mehetek a dolgomra: mégha egy másik hím meg is kívánná asszonyomat, az aktusnak nem lenne eredménye. A hím tehát mindig biztos lehetne abban, hogy nőstényének utódai mind az ő leszármazottai.

Ennek viszont az lenne a következménye, hogy a nő egyedül maradna gyermekeivel, ráhárulna a nevelés összes gondja, és nagy valószínűséggel nem tudná ellátni csecsemőit egyedül; tömegesen pusztulnának az ősember-gyerekek. Itt jön a nők újítása, frissen bevezetett trükkje: el kell rejteni az ovuláció jeleit. Ha a hím nem tudja, mikor termékenyíthető meg asszonya, kénytelen állandóan mellette lenni, segíteni az utódnevelésben, meglehetős sűrűséggel párosodni vele és elkergetni más hímeket. Az állandó otthontartózkodás és felügyelet persze nem zárja ki, hogy minden más elérhető nőt "leterítsenek". Sőt, mivel ennél a másik nőnél sem tudni, hogy mikor van fogamzásképes állapotban, megvan az esély arra is, hogy génjeit sikerüljön másnál is átörökítenie. Szép hipotézis, még az is lehet, hogy igaz. Csak két baj van vele. Egyrészt, hogy más elméletek is születtek, amelyek pontosan az ellenkezőjét állítják, például Sarah Hrdy antropológus "sok apa" nevű teóriája. A másik gond, hogy nem képes megvigasztalni a megcsalt nőket, akiket a tudományos érvelés teljesen hidegen hagy.

megcsalták A kocsmában ülve, túl a második korsó sörön úgy döntöttem, hogy ez nem az a pillanat, amikor szegény barátnőmet tudományos-ismeretterjesztő előadással kell traktálnom. Ahelyett egy régi történetet idéztem fel. Nővérem barátnőjét is megcsalták, de a leleplezés körülményei meglehetősen megdöbbentőek voltak. Egyik este munkájából hazatérve ágyban találta kedvesét, félreérthetetlen pózban és persze nem egyedül. A partnere azonban egy fiú volt.

A baj mindig relatív, mutass fel egy rosszabb helyzetben lévő embert, és a gondod mindjárt kisebbnek tűnik. A történet meghallgatása után megcsalt barátnőm arcán is megjelent az első mosoly, miközben maga elé dünnyögte: "Hű, ez nagyon ciki"...

(Jared Diamond: Miért élvezet a szex című könyve alapján)

Miért érdemes mégis együttmaradni Vele?

A pasik néha valóban kibírhatatlanok. S mostanában sok nő bizony talán túl hamar dönt az (el)válás mellett. A hirtelen harag azonban nem mindig jó tanácsadó! Ezért is érdemes böngészni az alábbi összeállítást, amely amellett sorakoztat fel 10 érvet, miért érdemes mégis együttmaradni Vele?

1. Az egyedülállóknak kevesebb szexben van részük.
Ez az állítás nemcsak a "mennyiségre", hanem a "minőségre" is igaz, mert a jó szex a kölcsönös bizalmon és a másik alapos ismeretén alapul. A régóta együtt élő párok együttléte fantáziadúsabb, játékosabb. Az egyedülállókban pedig túl sok a görcs, hiszen állandóan ezt kérdezik maguktól: elég jó vagyok neki?

2. Az egyedüllét gyengíti a személyiséget.
A pszichológusok szerint a párkapcsolatban élők erősebb személyiségek, tisztább, határozottab az öntudatuk, nagyobb a büszkeségérzetük.

3. Az egyedülállóknak gyakrabban vannak idegrendszeri problémái.
Az okok számosak lehetnek. A legfontosabb, hogy a környezetük képmutatóan sajnálja őket, számos jó tanácsot kapnak, de az igazi problémáikra senki nem kíváncsi, és senki nem segít megoldani őket.

4. A párok költségei alacsonyabbak.
A statisztika szerint az egyedülállók sokkal többet költenek magukra és a környezetükre, mint a párban élők.

5. A házaspárok boldogabbak.
A végre szabad vagyok! Érzése amiről az újdonsült egyedülállók mesélnek, hamarosan ürességbe és egyedüllétbe csap át, gyakran depressziót is okozva.

6. Az egyedülállók minden felelősséget maguk viselnek.
Minden esetben önállóan kell dönteniük olyan kérdésekben is, amelyek esetében kettesben kétségtelenül sokkal könnyebb volna meghozni a helyes döntést.

7. A párkapcsolatban élők jobb munkahelyet kapnak.
A tapasztalat igazolja ezt az állítást, aminek az az oka, hogy a házasmeberek a munkahelyükön is hűségesebbek, fegyelmezettebbek és könnyebben alkalmazkodnak. Jobban tudják megoldani a konfliktusokat, és gyakorlatuk van a krizishelyzeteket átvészelésében.

8. A párok kreatívabbak.
A párok általában sokkal jobban ki tudják bontakoztatni az alkotóképességeiket, mert szilárd magánéleti háttérrel rendelkeznek. A partner elismerése, ösztönzése nemcsak szárnyakat adhat, de a kudarcok negatív hatását is gyengíti.

9. Elválás után mindent elölről kell kezdeni.
Kezdődhet a párkeresés, a taktikázás, az alkalmazkodás, stb.Ez pedig nagyon fárasztó. Egyszerűen túl sokáig tart, míg ismét rátalálunk az "igazira", érezzük a biztonságot, a közösséget, a harmóniát.

10. Csak illúzió, hogy az egyedülállónak több ideje van magára.
A valóságban a pároknak van több ideje az önmegvalósításra, mert meg tudják osztani a hétköznapok feladatait, és jól együtt tudnak dolgozni, mert az idők folyamán összehangolódtak.



spx


férfi csábítás


dr. hummel mikrorostos gél


PageRank



© 2014 Női praktikák